Maghasadás – Gyermektelenség Európában

A  férfiasság, nőiesség, anyaság, apaság,  a család és a gyermek,  vagy akár a  szülés lélektani megélése elválaszthatatlan a gyermekvállalástól. Törékeny projektről van szó, bárki láthatja. Igazából a szükséges összetevők bármelyikének sérültsége meghiúsíthatja  egy gyermek megszületését.

Gyermekszületés Európában

A fejlett országok romló termékenységi mutatói világossá teszik, hogy  mind biológiai, mind pedig lélektani értelemben valamiféle „mag problémával” állunk szemben. A lélektani mag sérülése, vagyis a férfi-női identitás és nemi önmegélés torzulása, az emberi együttélés, a családalapítás és a gyermekszületés megszokott modelljeit teszik lehetetlenné. Ha távolabbra tekintünk, észrevehetjük, hogy  azokban a régiókban, ahol a ” mag értékek” intakt módon működnek, kataklizmák, háborúk és európai ésszel elképzelhetetlen szegénység közepette is  nagy számban születnek életerős, egészséges gyermekek.

Az anyaság és apaság lélektana

Jól ismert tény, hogy a gyermekvállalás, majd a gyermek „sikeres” kihordása és trauma mentes megszületése alapvetően függ a bennünk élő anyai és apai modellektől. Pszichológiai tanulmányok sora bizonyítja, hogy a születés élményét saját születésünk, családi modelljeink, az ún. „transzgenerációs hatások” akár több emberöltőn keresztül is meghatározhatják. Ha ez így van, sajnos nem állunk túl jól. Az európai és így a magyar fiatalok jelentős része sérült vagy legalábbis  „nem megfelelően kompetens” apai és anyai modellek hatása alatt nő fel.

A tinédzser terhesség és  gyermekvállalási kedv

Vizsgálatok eredményei szerint a tinédzser terhességek jelentős része mögött az ún. ” kortárs csoport nyomás”  jelensége rejlik. Paradox módon, ugyanez a hatás fedezhető fel a húszas harmincas éveikben járó fiatal emberek gyermekvállalást kerülő vagy halogató viselkedése mögött is. Amennyiben környezetünk (kultúránk) rejtett vagy nyílt csoport normája, a házasság és a gyermekvállalás kerülése, a hatás alól nehezen mentesülhetünk. A születés pszichológiai megközelítése szerint, a modern társadalmak párkapcsolattal és szüléssel kapcsolatos rituáléi ugyanúgy léteznek  mint egy prehistorikus társadalomban. A „randizás”, a házasság kötés előtti együttélés, a késői és kis számú gyermekvállalás, a lélektanilag legális válás vagy például a császármetszések számának hazai növekedése,  sehol le nem írt, de mindenkit érintő és többé kevésbé kötelező láthatatlan szabályrendszereket alkotnak.

A késői gyermekvállalás lélektana

Tény, hogy biológiai termékenységünkhöz hasonlóan, lelki stabilitásunk, pszichológiai rugalmasságunk életünk húszas éveiben éri el maximumát. Az életkor előre haladtával ezek az értékek minden kétséget kizáróan csökkenek. A jelenséget tovább erősítik életformánk egyéb előnytelen kísérőjelenségei: az elmagányosodás, az egzisztencia teremtés nyomása, illetve a munka-magánélet többnyire hiányos egyensúlya. Azt is mondhatjuk,hogy egy harmincas évei közepén járó átlagos európai egyedüllét és együttélés dilemmájával, önmegvalósítás vagy családalapítás kétségeivel, a fogyasztói javakkal definiált életminőség vagy szerényebb ( vagy annak gondolt) családos lét kérdéseivel kell, hogy megküzdjön. Az eredmény könnyen belátható: szorongás, tépelődés, kapuzárási pánik.  Nem véletlen hogy az Egyesült Államokban és Nyugat Európában is virágzó üzletággá vált a ” termékenységi coaching” szolgáltatása. A módszer minden kétséget kizáróan működik. A lélektani támogatás visszaadhatja a várandósságra kész, de érzelmi okok miatt megfoganni nem képes nők, illetve a megtermékenyítésre valamiért nem képes férfiak „pszichológiai termőképességét” a szorongás, a nem tudatos félelmek, ellenállások feloldásával.

A medikalizált születés modern rituáléja

A  modern társadalmak láthatatlan születésszabályozásának egyik kardinális összetevője a gyermekvállalás kultúrájának medikalizációja. Hogy megértsük miről van szó elegendő ha arra gondolunk, a népesedési problémákat nem ismerő népek gyermekeinek nagy része ma is orvosi beavatkozás nélkül születik meg. Természetesen a hiba nem az orvosi szaktudásban és a születést segítő modern szemléletben vagy technológiában keresendő. Úgy is fogalmazhatunk, a  modern gyermekvállalás és a modern orvostudomány kapcsolatának újradefiniálásra lenne szükségünk. A fejlett országok születési kultúráját meghatározó jelenlegi gyakorlatból, sajnálatos módon, többnyire hiányoznak azok a lélektani fogódzók, mely a gyermekvállalás egészét végig kellene, hogy kísérjék. A mai anyák nagy része- önhibáján kívül- saját szülésén találkozik először a születés élményével. Korábban a várandósság folyamatát nagy család, tapasztalt anyák segítsége és számtalan, nem medikális megerősítés jellemezte, melyek mai életünkből többnyire hiányoznak.

Modern csalás: anya – gyerekekkel

Sajátos, modern „láthatatlan születés szabályozó” lélektani jelenség,  a fejlett társadalmakat jellemző apa nélküli családkép. Az állapot valóban újszerűnek mondható, hiszen még a tizenkilencedik századi Európában és Egyesült Államokban is az apa a család integer részét képezte, a család intézménye apa nélkül  értelmezhetetlen volt. Az apák nemcsak részt vettek a nevelésben, de a várandósság és születés idején támogató szerepet nyújtottak. A családjáról leszakított apa lélektani terhe mind a gyermekvállalásra készülő apák, mind pedig az anyák számára visszatartó erő. A jelenséget szinte minden válással, „az apák eltávolításával” tovább erősítő hazai jogi gyakorlat egyben mélyen megsebzi a családalapítás és a gyermekvállalás ” kollektív ( és magyar) tudatalattiját.”

A gyermekvállalási kedv helyreállítása

A gyermekvállalás lélektani állapota törékeny, sok rendszertől függő  jelenség, mely hazánkban is körültekintő megerősítést igényelne. Amennyiben a gyermekek születését segítő láthatatlan „lélektani kubatúra” helyreállítása nem sikerül, jelentős változásokat, csupán gazdasági beavatkozásoktól,  nem remélhetünk.