Fiúk a hátsó padban? – Kevesebb férfi tanár – romló teljesítmény

Nemi különbségek nevelési intézményekben

Néhány évvel ezelőtt izgalmas kutatási eredményeket publikált a berlini Freie Universität Berlin kutatója, Dieter Lenzen. A kutatás minden tekintetben megerősítette azt a közvélekedést, hogy a nevelési intézmények elnőiesedése hátrányosan érinti a fiúk tanulmányi eredményeit és pszichológiai fejlődését. Hasonló következtetésekre jutottak a Német Oktatási Minisztérium (Bundesbildungsministerium) szakemberei is, saját vizsgálatuk elvégzését követően.

A hazai helyzet sokban hasonlít a németországira. A német adatok szerint a problémák már az óvodában elkezdődnek, mivel a gondozói létszámnak mindösszesen 3, 5 %- át alkotják férfiak. Az általános iskolákban a férfi tanárok aránya nem haladja meg a 10%-ot. A kutatás megállapításai szerint a fiúk sok tekintetben hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. Az iskolai elvárások, a tanmenet elsősorban a lányokra jellemző szellemi és pszichikai fejlődésmenetére épít.

Óvodai beszoktató: baba-mama klub

A megszokásból adódóan senkiben sem kelt megütközést vagy vet fel kérdéseket, ha egy óvodai beszoktató programot baba-mama klubnak neveznek el. A klubban – nevéhez illően – nem is nagyon találni apákat. Melyik férfinak jutna eszébe elmenni egy hasonló nevű programra? Megmosolyogtató, de egyben elszomorító is, hogy egy budapesti óvodában a gyerekek feliratkozhattak egy ún. óvó bácsi programra, melynek keretében egy férfi járta a kerületi óvodák csoportjait. ” A gyerekek – fiúk és lányok egyaránt – odavoltak az örömtől, hamarosan várólisták alakultak ki. „- meséli az egyik szülő. Sajnálatos módon a fenti sorok egyben egy negatív utópiát bemutató regény utolsó lapjai is lehetnének.

Miért teljesítenek jobban a lányok az iskolában?

Az iskolai rendszert ért kritikák szerint az európai iskolarendszerekben háttérbe szorult a személyiség szabad kibontakozását, a mindannyiunkban rejlő egyedi tudás megjelenését segítő gondolkodás és módszertan. Az iskolai érdemjegyek elsősorban a szorgalmat, a fantáziátlan utánzást részesítik előnyben, ami a női és a férfi kreativitást is megöli. Miért teljesítenek mégis jobban a lányok? A megoldás éppen a nemi szerepekben kereshető. A szabályok betartása, az alkalmazkodás a női társadalmi identitással összeegyeztethető, pozitív értékjelű viselkedésformák, míg a fiúk, ezen belül is a kamasz fiúk számára nehezen követhető nemi mintát jelentek. A társadalmi nemi szerepek egymással interaktivitásban működnek. Magyarul, ha a lányok ” lefoglalják a fenti viselkedésmintákat ” a fiúk számára annak tagadása marad. A viselkedés mögött természetesen elképzelhetőek humán etológiai programok is, ezek megértése további kutatásokat igényel.

Fontos kiemelnünk, hogy a fenti helyzetért egyik nem sem tehető felelőssé. Rossz rendszerek elszenvedőiről beszélünk. A magatartászavaros vagy rosszul teljesítő fiú tanulók óriási érzelmi munkát követelnek a pedagógusoktól. A iskolarendszerből kieső, alul iskolázott fiatal férfiak pedig a párválasztás és családalapítás esélyeit csökkentik.

Esélyegyenlőségi problémák

Szokatlan a férfiak esélyegyenlőségi hátrányáról írni, azonban a kutatás eredményei szerint a német iskolákban ez mindennapos probléma. Az elemzések szerint a fiúk, hasonló teljesítmény esetén általában rosszabb tanári értékelést kapnak. A jelenség magyarázata lehet a „beskatulyázás” ismert jelensége, illetve a ” nem megszokott formában történő tudás reprodukció” – magyarul  : a tanultaknak nem az iskola „uralkodó nyelvezetén” történő visszaadása.

A szorgalom és alkalmazkodás ára

Fontos észrevennünk, hogy az alkalmazkodás és megfelelés viselkedésrepertoárjába kényszerített iskolai élet nem múlik el nyomtalanul. A statisztikai adatok egybehangzóan azt mutatják, hogy a túlzott iskolai megfelelés neurotizál, a pszichoszomatikus tünetképzésre fogékonnyá tesz. Paradox módon az iskolai rendszerhez nem alkalmazkodók kisebb érzelmi és pszichés kárt szenvednek el, mint jól teljesítő társaik.

Munkaerőpiac és iskolarendszer

A munkaerőpiac és az iskolarendszer nem megfelelő kapcsolatát – sokak szerint nem létező kapcsolatát – bizonyítja az a tény is, hogy a munkaerő piacon a férfiak sok tekintetben előnyt élveznek. A vezető beosztásban, illetve az innovatív ágazatokban dolgozók nagy része férfi, akik sokszor közepes vagy alig megfelelő iskolai teljesítményt követően kerülnek meghatározó pozíciókba. A munkaerőpiac láthatóan nem vesz tudomást az iskolai rendszerek értékeléséről. Általában véve sem a nőknél, sem a férfiaknál nincs egyenes összefüggés az iskolai teljesítmény és a munkaerő piaci érvényesülés között. Azt is mondhatjuk, hogy az ” életben” történő eligazodás elsősorban azoknak a személyes kompetenciáknak köszönhető, melyek fejlesztése az iskolai tantervekben nem is szerepel. A jó kommunikációs és kapcsolatteremtési készség, a lényeglátás, nyitottság, kreatív gondolatmenet azok a legkeresettebb tulajdonságok, melyek megnyithatják a karrier kapuját. Természetesen a fenti összefüggés az iskolákat valahogyan elvégző tanulókra érvényes, hiszen az iskolából történő kimaradás – amely Németországban 62 %-ban fiúknál tapasztalható – egyértelműen rontja a munkahelyhez jutás esélyeit.

A koedukáció végnapjai?

A fiúk és lányok eltérő fejlődéséből adódó iskolai teljesítmény anomáliát a jelenlegi oktatási rendszer nem képes megfelelőn kezelni. A megoldás mindenképpen a nevelési intézményrendszerek megfelelő nemi arányának visszaállítása lenne. Megdöbbentő a fent idézett német kutatásnak az az állítása, amely szerint a férfi tanárok arányának csökkenésével egyenes arányban romlik a német fiúk iskolai teljesítménye. Mivel egy hasonló program kivitelezése ma világszerte nehézségekbe ütközik, egyre több országban merül fel a koedukáció gyakorlatának csökkentése, nemek szerint elkülönített iskolák, iskolai osztályok, tanulócsoportok kialakítása. A probléma aktualitását jól mutatja, hogy a Kínai Népköztársaságban magas szintű, döntés előkészítői munka folyik a koedukatív rendszer központi és egységes megszüntetéséről.

Megjelent: Magyar Krónika 2016. februári szám