A jó házasságban élő férfiak tovább élnek!

A jó házasságban élő férfiak tovább élnek! – részlet a csaladhalo.hu összefoglalójából

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom negyedik alkalommal szervezte meg az Apa is csak egy van! konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián. Az rendezvény célja felhívni a figyelmet az apák, férfiak egészségvédelmére, a család és a lelki egészség fontosságára. Az idei esemény mottója: A jó házasságban élő férfiak tovább élnek!

Léder László pszichológus, az Apa-füzetek (és a nemrég megjelent Nagyszülő füzet) társszerzője előadása témája a modern apaság volt, nemzetközi megvilágításban. Az előadó szerint egy modern apa egyenrangú partnerként, és ha akár egyforma terheléssel vesz részt a gyermeke(i) nevelésében és a házimunkában. Véleménye szerint a modern apaságnak négy pillére van: családi szerepvállalás, születés körüli apa-kultúra, munka-magánélet egyensúly, illetve válásmegelőzés, válási gyakorlatok.

Az első pillérrel (családi szerepvállalás) kapcsolatban számos külföldi (svéd, finn, dán) kutatással támasztotta alá, hogy a huszonéves fiúk 89-90%-ban apák szeretnének lenni (a magyar arány 80%), és ez az arány minden országban magasabb, mint a nőké!

A második pillérrel (szülés) kapcsolatban elmondta, hogy fontos lenne mielőbb túllépni a „riogatáson” és a légzésfigyelő bekapcsolásáig terjedő apa-szerepen. Megjegyezte, hogy a felkészítő tanfolyamok nem elég hatékonyak, mert a férfiak továbbra is csak másodszereplőnek érzik magukat. Követendő példaként említette Máltát, ahol központilag támogatott, coaching jellegű szülő- és apafelkészítő tanfolyamok indulnak, amelyek angol nyelven a külföldiek számára is elérhetőek. Hosszasan elemezte az apai szülői szabadság nem túl rózsás nemzetközi helyzetét, két szempontból is: annak hossza és az alatta kapott fizetés mértéke szerint. Kiderült, hogy bár Koreában, Japánban (53 hét) és Franciaországban (28 hét) messze a világátlag felett van az apai szülői szabadság hossza, nagyon kevesen veszik igénybe, annak ellenére, hogy a távol-keleti országokban az apák a fizetésük akár 100%-át is megkapják azalatt. AZ OECD országokban átlagosan az apák 20%-a veszi igénybe (még Svédországban és Portugáliában is csak 40%, pedig ott még szankciók is vannak, míg Franciaországban elenyészően kevesen, 4%-ban). A közép-kelet-európai országokban az apai szabadság sokkal rövidebb, de ennek kulturális okai is vannak, hiszen ezekben az országokban sokan nem is tekintik férfiúi feladatnak a szülés utáni, újszülött körüli teendőkben való részvételt.

A harmadik pillérrel (munka-magánélet) kapcsolatban kiemelte, hogy egy 2012-es OECD-kutatás szerint az apák foglalkoztatottsága nagyobb a gyerekkel nem rendelkező férfiak foglalkoztatottságánál (kivéve Dániában és Szlovéniában), míg a nőknél ez fordítva van, azaz a munkáltatók szeretik a családos férfiakat, de nem szeretik a gyermekes nőket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a részmunkaidős és a teljes foglalkoztatás aránya Magyarországon még mindig nagyon alacsony, de ez nem csak nálunk, az egész OECD-ben általános probléma. A helyzet javítására három javaslatot fogalmazott meg: magasabb motiváció elérése az apai szülői szabadság kihasználására; anyai és apai atipikus foglalkoztatási formák támogatása, valamint a munkáltatói oldal ösztönzése, akár szankciók révén is.

A negyedik pillérrel (válás) kapcsolatban kijelentette: fontos lenne figyelmet fordítani a megelőzésre és a válási gyakorlat átalakítására. Kiemelte, hogy érdemes lenne megfogadni az Európa Tanács 2015-ös ajánlását, amely szerint a gyermek váltott elhelyezését (ugyanannyi idő eltöltése mindkét szülőnél) kellene előtérbe helyezni. Példakánt említette Svédországot, ahol ezt a megoldást egyértelműen a legkisebb rossznak tartják, majd Szlovákiát, ahol nemrég bevezették, és elmondása szerint csak pozitív hatásai ismertek. Jó példaként szóba került még Dánia is, ahol a gyermek helye állandó és a szülőknek kell felváltva költözniük, rossz példaként pedig Németországot, ahol 5 millió válásban érintett gyermek és 30 millió személy van, és ahol állandó küzdelem zajlik a gondoskodási jogért. Megtudtunk, hogy nemrég az EB megrótta Németországot egy 6,5 éve húzódó elhelyezési per miatt, majd azt is, hogy Magyarországon 9 (!) éve tartó ilyen per is van.

A nemzetközi kitekintést összefoglalva az előadó elmondta, hogy apai szerepvállalásra jó példa az Egyesült Államok és Anglia, a szülészeti részvételre Málta, a munka-magánélet egyensúlyára Svédország, a válásra pedig Svédország és Szlovákia, majd megemlített egy vicces német kisvárosi történetet, ahol a vasúti menetrend változásának köszönhetően (hajnalban érkező vonat) megnőtt a születések száma.