Apátlan lesz Magyarország?

Az apák nélküli család, illetve a férfiak nélküli nevelési rendszerek gyermekekre ártalmas hatásairól immár több mint 50 éve, 1963-ban jelent meg az első tudományos elemző mű. Alexander Harbord Mitscherlich „Úton az apátlan társadalom felé” című könyve az első szociológiai kiáltás arról, hogy a második világháború utáni Európa, a családszerkezetet és a szocializációs intézményi rendszert tekintve rossz irányba indul el. 2015-ből visszatekintve nyugodtan állíthatjuk, hogy a nyugati társadalmak a tudományos világ figyelmeztetési ellenére, feltett kézzel, lavinaszerű gyorsasággal sodródtak bele az apák nélküli modern társadalmi létbe. Mindez történhetett annak ellenére, hogy a figyelmeztetések riasztóak voltak. 1995-ben David Blankenhorn „Apátlan Amerika” című könyvében drámai statisztikai adatokkal demonstrálta az apátlanul felnövő amerikai gyerekek reménytelen helyzetét. A szerző idézi az Egyesült Államok Népegészségügyi Intézetének akkori adatait, melyek szerint az Egyesült Államokban magatartászavarral küszködő gyermekek 85 %-a apa nélküli családból származott.

Németországban 1996-ban jelent meg Matthias Matussek „Apátlan Társadalom” című műve, mely rámutatott: a túlliberalizált német válási gyakorlat futószalagon termeli az apátlan német családokat. Hazánkban a témával már az 1990-es évek elején foglalkozott Dr. Léder Rózsa pszichológus. Családrajz elemzésekkel alátámasztva mutatta ki az apátlanul felnövő gyermekek fokozott pszichés sérülékenységét.

Egy tragikus félreértés:az anya-gyerek centrikus családmodell

Nehezen feltárható, hogyan és miért vált egyeduralkodóvá az apát mellőző vagy másodlagos szerepbe helyező anya-gyermek centrikus családmodell. Mindenesetre ez a téves, a valós családi működés modellezésére nem alkalmas elképzelés nemcsak a laikus gondolkodást, hanem a társadalomtudományos szakirodalom jelentős részét is fogságába ejtette. Az elmúlt években könyvtárnyi olyan szakmai írás jelent meg a családi együttélésről, melyben az apa kizárólag az anya segítőjeként szerepel.

Modern család: csapatmunka

A család apátlanítása – pszichológiai és társadalmi hatásán túl, ha fogalmazhatunk így – a lehető legrosszabbkor történik. Az átalakult modern családot a férfi és a nő, az apa és az anya, illetve a gyerekek fokozott egymásra utaltsága jellemzi. A nagycsalád, illetve a ” védelmező közösségek” felbomlásával, a lecsupaszított mai család a családtagok professzionális együttműködését feltételezi. Ebben az együttműködésben az apára, az anyára és a gyerekekre is olyan feladatok hárulnak, melyeket korábban távolabbi rokonok, vagy a közösség más szereplői átvállaltak. Az apák és férfiak nélküli családok a nőkre és a gyermekekre is aránytalan terhelést jelentenek a mindennapi életben.

Városi legendák az apaságról

Pszichológusi tapasztalataim szerint az apaságról, illetve az apai szerepről még iskolázott emberek is gyakran városi legendák szerint gondolkodnak. Íme a leggyakoribb elképzelések és rövid cáfolatuk:

A férfiak csak azt akarják…

A férfiak elsősorban szexre vágynak és amennyiben az anya megfogan, a férfiak jelentős része legszívesebben elmenekülne, ha tehetné.A valóságban azt tapasztaljuk, hogy a családtervezésben a férfiak legalább akkora szerepet vállalnak mint a nők. Nagyon gyakori, hogy a férfi vezeti rá a nőt, hogy gyermekeik szülessenek.

Anyai ösztönök

Az anyák velük született ösztöneikkel míg az apák a józan ész segítségével neveli gyermekeiket. A modern kutatások egyértelműen megmutatták, az apai ösztön létező jelenség. Az apa nemcsak lélektani, hanem hormonális változásokon is keresztül megy gyermekei megszületésének időszakában.

Kemény apák

Ugyancsak hollywoodi elképzelés a gyermekét elkényeztető lágy szívű édesanya, és a kemény, az életre nevelő édesapa képe. Tapasztalataink szerint a nevelési stílus elsősorban személyiség és a szülők saját családi élményeinek következménye, kevésbé függ a nemiségtől. Kemény anyából és lágyszívű apából semmivel sincs kevesebb, mint fordítva.

Ügyetlen apák

Közkedvelt média toposz a gyermekével ügyetlenül bánó, kedvesen inkompetens modern apa képe. A valóságban a szociális kompetenciák a fentiekben leírtaknak megfelelően, elsősorban a személyiségtől és érzelmi intelligenciától függnek. Ugyanúgy találunk a gyermekeivel ügyetlenül bánó édesanyákat, mint rendkívül kompetens, érzékeny apákat.

Egy izgalmas kutatás: az apa mint játszótárs

A Journal of Abnormal Child Psychology neves szaklap 1995-ös kiadása idézi azt a kutatást, melynek eredményei szerint az apával együtt élő családokból kikerülő amerikai fiúgyermekek kevésbé agresszívek, érzelmi kontrolljuk fejlettebb apa nélkül felnövő társaikénál. Más kutatások is megállapították, hogy azok a gyermekek akikkel apjuk többet játszik érzelmileg fejlettebbek, szabálytisztelők, önismeretük magasabb szintű mint kevesebbet játszó társaiké. Úgy tűnik az apai szerep része játékos formában átadni a kommunikáció, együttműködés, érzelmi önkontroll képességeit gyermekeiknek.

Családbarát Magyarország?

Mitől lesz családbarát egy társadalom.? A kérdés összetett: a gyermekek szeretete , a gyermekvállalás megbecsülése azok az alapok, melyek nélkül nem családbarát értékrendről nem beszélhetünk. A fentieken túl véleményem szerint egy társadalom akkor családbarát, ha biztosítja az apa-anya-gyermek együttlétét támogató munka-élet egyensúlyt, munkakultúrát és stabil munkahelyet.

Stabilak-e a hazai munkahelyek? Egyértelműen nem. Szervezetfejlesztőként évente szembesülök azzal, hogy a legstabilabbnak hitt munkahelyeken is a munkatársak legalább 30 %-a fél munkahelye elvesztésétől.

Támogatja-e a hazai munkakultúra a családbarát munka-élet egyensúlyt? A válasz egyértelmű nem. Hazánkban ma is rossz, alacsony hatékonyságú rendszerekben „hősök és mártírok” dolgoznak. A mai magyar szülők jelentős része nem engedheti meg magának, hogy megfelelő mennyiségű, minőségi időt töltsön gyermekeivel együtt.

Léder László pszichológus, coaching tanácsadó, az Apa füzet sorozat szerzőtársa.