Egy 16 éves lány levele hiányzó apukájáról

Sok ilyet kapok, de most elhatároztam, hogy megosztom másokkal is, anonim módon, a kis levélíró szíves hozzájárulásával.

Egy apa kéne, hol találok?

Aki látta már az Apák és Lányaikat, az tudja mire gondolok a címmel. Az apa egész életét munkával töltötte, alig maradt ideje a lányára, de kitartóan küzdött, hogy jó apa lehessen.

Elvonul elmegyógyintézetbe az autóbaleset után, amelyben meghalt a felesége, majd amikor kijön onnan, vissza kívánja kapni gyermekét, akit az anyai nagynénire bízott, de azok nem akarják visszaadni.

Apa küzd lányáért és bármennyire is próbálkozik jó apa lenni és felnevelni, a végeredmény egy lelkileg nulla, ideggyenge pszichológus lány, aki nem képes tartós kapcsolatot kialakítani, vagy ha mégis, akkor megtartani és úgy próbál másokon segíteni, hogy az ő élete is egy romhalmaz. Hogy mi a tanulsága a filmnek, azon szabadon gondolkozzon el mindenki maga.

Azt hiszem azért szeretem ezt a filmet, mert minden kliséjével együtt egy olyan történetet mesél el, ami megérteti velünk, miért fontos, hogy ne csak az anyák, de az apák is részt vegyenek életünkben és fordítva is, és ne csak egy szülő vállalja a felelősséget azért, hogy milyen ember válik gyermekeikből. Világéletemben azt vallottam, hogy nekem nem kell apa. Édesanyám nevelt fel és ha néha hiányoltam is volna apámat, nem volt rá példa, hogy apaként viselkedett velem, így rögtön elfelejtettem ezt az érzést. Soha nem utáltam, egyszerűen képtelen arra hogy apa legyen, vannak ilyen típusú emberek, nem az ő bűnük. Néha haragudtam, de már az is elmúlt, így csak az „üresség” maradt bennem iránta.

Ő most próbálkozik, 15 év után, hogy az apám legyen és a legnagyobb jóindulattal mondva se sikerül neki. Amanda Seyfried tökéletesen megfogalmazza ezt az érzést a filmben.

„Itt belül nincs semmi.” mondta a szívére mutatva. Sajnos apámmal kapcsolatban én is így érzek. De ugyanakkor fáj az, hogy szükségem lenne egy apára. Nem azért, mert anya nem elég, vagy nem jól csinálja, anya tökéletesen nevel, nála jobbat nem is kaphattam volna az életembe. Csak néha bennünk van az az érzés, hogy valami hiányzik, valami, amit nem ismerünk, csak tudjuk, hogy űr tátong a helyén, hogy egy rés van a pajzson, ami ugyan apró, de épp elég ahhoz, hogy erősebben akarj küzdeni, s mégis gyengülj.

Összegzésben az élet nehéz és ha csak egyedül tudsz küzdeni, lehetetlen sebek nélkül véghezvinni. Mindenkinek szüksége van apára ugyanúgy mint anyára és ez fordítva is igaz. Bármennyire is jól csinálják, nem elég csak az egyik, ahhoz hogy élvezni is tudjuk, az életben mindkét félre szükségünk van, mert csak így lehetünk teljes egésszé!

Egy lány levele egy apához, akit úgysem érdekel